Az első európai város, Filippi, ahol Jézus Krisztust hirdették és befogadták (11-12).* Az isteni rend szerint, itt is férfiak tanítottak (13), ám Isten, egy asszony szívét megnyitva indította el a keresztyénség csíráját Európában (14-15). A város azonban pogány, akárcsak mai világunk, a férfiak és a nők egyaránt. Mert ahol csak a pénz, és az ehhez kapcsolódó „járulékos hatalmak és hazug játszmák” irányítanak mindent (19-22); ahol még a „vallásosság” is az emberi gyarlóság terméke, annak legrosszabb formájában (16); ott az élet minimum folyamatosan, provokatívan „idegesítő”, bosszantó, mint ahogy ez a jövendőmondó asszony kiáltozva gúnyolta, böködte Isten ügyét és Pál csapatát (17). De ennél rosszabb a helyzet, mert a pogány Filippi, és „a mai filippiek”, „megszállottak” (18). Állapotunknak ez a bibliai, pontos diagnózisa, ebből pedig sem orvos, sem gyógyszer, sem jóindulat, sem szigor nem gyógyít ki bennünket, csak az Úr. „Ez a világ elvesztett, ámde Jézus megszületett, örvendezzünk keresztyének” (Barth Károly). Őáltala „kiment a gonosz”.

1Mózes 39

274. dicséret

* Az imádkozás helye itt is az egyetlen, élő Isten tiszteletének helye, ezért a városkapun kívül, folyóparton, bárhol is: szent hely (13). Már a krisztusi „nyitottság” megelőlegezett jele a tény, hogy itt asszonyok vannak együtt, akikkel lehet imádkozni. De az isteni rendben a férfi és a nő is marad a helyén, mindkettő értékes az Úr előtt, de más az egyik és a másik szerepe, feladata, felelőssége. Itt is a férfiak tanítanak (13).