Péter beszél Júdásról, Mátyás megválasztása előtt. Péter nem szidalmazza Júdást, fájdalommal kiált fel, amikor rá gondol, nem keresi az okokat, nem fogalmazza meg a következményeket, de kimondja a vitathatatlan tényeket: fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult (18). Pedig a tanítványok közé, közéjük tartozott, részt kapott a szolgálatból (17). Jézus Krisztus látható közelében is el lehet veszni. Döbbenetes, emberi értelemmel felfoghatatlan helyzet ez. Az a Péter mondja mindezeket, aki azon az éjszakán szintén elbukott. Júdás esetében Isten igazságát látjuk beteljesedni (Zsoltárok 41,10), Péter esetében pedig Isten kegyelmét. Igen, valakin Isten igazsága érvényesül, valakin pedig kegyelme; - felettébb nagy titok ez, és valóban boldog az üdvbizonyossággal rendelkező ember, de nincs visszataszítóbb annál, mint akit ez a tény önhitté tesz. Akiknek valóban üdvössége van, az reménységgel tekint mindenkire, mert tudja, hogy minden Isten kezében van, és Ő is csak kegyelemből lehet az, aki.*

1Mózes 3

207. dicséret

* Ugyanakkor hatalmas figyelmeztetés ez: mit szeretsz jobban, a mezőt, az ezüstpénzt, vagy az Urat. Fontos a mező, de csak ha fontosabb az Úr, egyébként elnyel a mező, és kifordítja belsőnket az ezüstpénz. Bizony, démonian ki tudunk fordulni magunkból saját mezőnk, pénzünk, érdekeink, igazságunk, akár kegyes igazságaink miatt is. Ez a kárvallás kezdete. Az üdvösség ezzel szemben Isten jelenléte, áldott, mindent rendező uralma, Jézus Krisztus által. Erre nyit utat a Szentlélek.

Szerző: refdunantul  2015.05.23. 04:00 komment

süti beállítások módosítása