Nehéz itt jól, bármit is mondani.* Józsué joggal hivatkozhat Istenre; mi nem tehetjük, ha „kard” van a kezünkben, mert mi Jézus Krisztusban minden lényegi kijelentés birtokában vagyunk. Ám még mindig nyitott a kérdés, hogy a mai „barbárokat”, - akikből van bőven, bennünk is, közöttünk is, távolabb is, a világban mindenhol, - hogyan állíthatjuk meg; mert egyébként ez a mindenkori testi-lelki-szellemi barbárság „honfoglal” el mindent. Józsué könyve aktuálisabb, mint valaha, amennyiben helyesen, nem „kegyesen” és nem hitetlenül, hanem „ihletetten” látjuk a könyv olvasása során felvetett problémákat, és nem hivatkozunk addig Istenre, amíg el nem fogadtuk a krisztusi választ. Őnélküle mindig csak honfoglalás folyik itt, mert mindnyájan a magunk terét akarjuk ebben a világban.**

Kolossé 1,1-8

105. zsoltár

* Egyedül a parázna Ráháb és háza népe menekülhetett meg, aki segítette a korábbi „kémeket” (2,14). Őket kihozták a városból (22-25), meg az arany, ezüst, réz és vastárgyakat, az Úr háza számára (24), nem maguknak (!), mielőtt felperzselték a várost (24). Az Úr Józsuéval volt mindebben (27).  

- Jézus Krisztusban semleges kérdés, hogy emberileg jogos, vagy jogtalan, bármi is, ami kardot adna a kezünkbe, vagy mozduló ökölbe szorítaná kézfejünket, szó szerint, vagy átvitt értelemben.

**  Istenre hivatkozva „teret nyerni” magunknak, ez a leggyalázatosabb megoldás. Akkor, ha majd nem csak te akarsz „teret”, hanem hagysz teret a másiknak, még a barbár visszaélés kockázatával is, akkor kezdhetsz Istenre hivatkozni. Ekkor kezdődhetne valami egészen új, amiben Isten eredetei szándéka szerint kibomlana az emberi élet. Isten azért választotta ki népét, hogy általa, ez legyen a világ rendje.