Isten népétől sokan rettegnek, szívük megdermed, mert láthatóan velük van az Isten (11). Jézus Krisztus eljövetelével többet tudunk; Őbenne megfordulnak a nézőpontjaink. Nagy baj, ha Isten népe közelében megdermed az emberek szíve. Pedig ez ma is gyakran előfordul. Valaki azt írta nekem, hogy sok „hívő” testvére között megdermed a szíve. Tanúja voltam, hogy sokgyermekes hívők a gyermektelen asszonytestvért szent határozottsággal vigasztalták, hogy ez Isten akarata, nyugodjon bele, hogy nincs gyermeke. Másik példa: komoly testvéreink vigasztalnak mostani banki károsultakat, hogy az Úr adta, most elvette; valakinek még a szülők életének munkáját is, hiszen az örökségük is bent ragadt. Persze teológiailag igazuk lehet, mégis, ebbe a „lelkületbe” tényleg beleremeg a szív. Ez a kegyetlen, embertelen kegyesség. A krisztusi ember nem ilyen. Lehet, hogy sok komoly hívő szolgál közöttünk, de kevés a krisztusi ember.**

Galata 4,1-11

483. dicséret

* Ráháb, egy parázna asszony többet tudott Isten üdvözítő döntéseiről, mint sok „makulátlan”, ezért elrejtette az izráeli kémeket, mert látta, hogy Isten nekik adja ezt a földet (1-8). Isten nem a világ kivételezetteit választotta ki magának, és nemcsak elkülönített népének tagjaiból választott ki magának.

** – A másik üzenet ebben az Igében, hogy sok itt a feltétel: ha segítesz rajtunk, mondják Ráhábnak, megkímélünk (14), amikor a többieket kiirtjuk; de ha elárulsz, téged is kiirtunk (20). Ráháb segített a kémeken (Isten népe is kémkedik), ezért Ráháb házán a piros szalag az életet jelentette, mint nekünk Krisztus vére a megváltást jelenti. Számunkra azonban nincs „ha”; mert Ő előbb döntött felőlünk; ezért mindenünk ennek a kegyelemnek a következménye, akárcsak Ráháb életében.