Szándékosan „túlzok” most, hogy az Ige üzenete kidomborodhasson. Sok az irigy, ha csak valamid is van. Ezért nem kell semmi (1-5). Valójában rengeteg feleslegünk van, amiért gürcölünk. Többszörösét esszük, mint amire szükségünk lenne. Lássuk be, nem kell semmi több: a mindennapi kenyér elég (6-9). Ehhez azonban ki kellene vonulni a világból, ahogy a szerzetesek tették. Nem kellene család sem, mert az ember a gyermekei miatt is kiszolgáltatott. Úgy tűnik, egyelőre marad tehát egymás irigy szemlélése, marad a harc, saját családunk, javaink, életünk védelme, egyre inkább az érdekeink mentén; - és közben hirdetjük az Isten országát. De jó lenne e tekintetben felismerni Isten akaratát, és mint jó fiak, ahhoz igazodni, akár a Mennyei Atya kemény intését is elfogadva (10-25). Valójában pedig megtérés kellene, újjászületés, Krisztus; - legalább a „hívők” között, valósággal (26). Egyébként, légy gazdag, vagy szegény, kapaszkodj felfelé, szívd el a másiktól a levegőt, próbálkozz nővel (27-28) és borral (29-35), valójában az örök halál mélyen elvermelt fia vagy (27), akit nem lehet semmivel, semmiről meggyőzni, mindig folytatja ugyanott (35).

János 7,37-39

162. dicséret