A „jó hírnév”, az őszinte megbecsülés a legtöbb, amivel az ember élhet és távozhat ebből a világból. Ez nem azt jelenti, hogy az illető tökéletes lenne, de mégis jelenti azt, hogy a jó hírnevű ember nemcsak sokak előtt, hanem mindenki előtt, akár a „másik oldalon állók” előtt is hiteles. Az ilyen ember így imádkozik: Uram, csak azt add meg, hogy becsületes emberként távozhassak el ebből a világból, akit ez a tócsákkal teli élet látványosan nem sározhatott be. Megváltásra szorul mindenki: ezért csak Isten kegyelméből mehet át jó hírnévvel valaki az életen. A jó hírnév nem azonos azzal, aki „jó”, hiszen még maga Jézus Krisztus is csak az Istennek tulajdonította a jóságot. De a jó hírnév mégis fontos, mert azt jelenti, hogy Isten kegyelme nem engedte a bennem lévő rosszat látványossá terebélyesedni: megmentett, megtartott, ezért jó a hírem. Tehát nem valamiféle makulátlanságról van szó, de nem is arról, hogy valaki sikerrel elrejtegette a makuláit; hanem arról van szó, hogy az Úr rejteget bennünket az Ő kegyelmében, Krisztusban.

János 7,14-24

48. zsoltár