Isten kiválasztotta Ábrahám utódait, hogy általuk nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (1Mózes 12,3). A tizenkét törzs közül az Úr kiválasztotta Júda törzsét (68), közülük pedig szolgáját, Dávidot (70), akinek utódai közül született meg Jézus Krisztus, aki az Isten…

Szerző: refdunantul  2014.06.30. 04:00 komment

Az ember a jólétben elfelejtkezik Istenről:* vétkeztek, nem hittek, hiábavalóságban és rémületben élnek (32-33). Nagy próbatétel kell ahhoz, hogy az ember ne csak magához térjen, hanem megtérjen: meggondolja azt, hogy Isten a kősziklája (35). Sajnos, a diagnózis további sorai is…

Szerző: refdunantul  2014.06.29. 04:00 komment

Ez a Szentírás történelemszemlélete: felidézi az átélt eseményeket, abban mindig meglátja az Isten hatalmas és szabadító kezét, hogy aztán a történéseket a hit látásával adja tovább a következő nemzedéknek (1-4). Ez a nép rádöbbent arra, hogy az ember számára, mint…

Szerző: refdunantul  2014.06.28. 04:00 komment

Az élő hit az, hogy egyelőre marad a panasz, nem oldódik annak oka, de mi továbbra is Istenre tekintünk. Az élő hit mindig elismeri Isten szuverenitását, a maga megfejthetetlen fenségében, nem akarja megmondani Őneki, hogy mit kell tennie, és nem akarja ésszel megérteni Isten…

Szerző: refdunantul  2014.06.27. 04:00 komment

A csüggedéstől eljut a zsoltáríró  a hálaadásig. Csüggedése nem egyéni bajainak foglalata, hanem népének állapota miatt jajong, de a nép bánata egyéni panaszban zokog fel. Az egyéni sóhajnak is van helye Isten előtt, de csak akkor, ha az egyént mindenekelőtt a közösség…

Szerző: refdunantul  2014.06.26. 04:00 komment

Ahol az élő Istent ismerik, ott Ő győzelmet ad. Ez a győzelem nem a másik feletti, hanem a gonosz feletti győzelem, aki minden elbizakodott (5), harcos (6), haragvó (11), gőgösen fejedelmi büszkeség (13) mozgatója. - Amikor Dávid Jeruzsálembe vitte a szent hajlékot és a szövetség…

Szerző: refdunantul  2014.06.25. 04:00 komment

Isten csodálatos tette itt az ítéletét jelenti. Isten ítélete az Ő népe számára fontos ígéret. Ezért magasztalja a zsoltáros Isten ítéletét (2 és 10-11). Isten közelségét az Ő ítéletében lehet majd megtapasztalni (2). Az Úr ítéletében mutatja meg a maga…

Szerző: refdunantul  2014.06.24. 04:00 komment

Meddig Uram? (10) Ez most nem a szenvedő egyes ember, hanem a gyülekezet kérdése; Isten népe sóhajt fel így. Tudja, hogy megváltotta az Úr, de olyan sok még a nyomorúság. A „már igen és a még nem” feszültségében élünk. Sok még a szenvedés, de már körbe vesz bennünket…

Szerző: refdunantul  2014.06.23. 04:00 komment

Az Úr akkor is jó népéhez, ha azt tapasztaljuk, hogy az istenteleneknek megy jól, erősek, magabiztosak; ezért még az Isten-félők közül is sokan bókolnak nekik, tartanak tőlük (1-12). Csak Isten színe előtt világosodik meg az ember. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre mindent…

Szerző: refdunantul  2014.06.22. 04:00 komment

A meggondolatlan fogadalmakat pénzben meg lehetett váltani: a felajánlott jószágot, ingatlant, szántóföldet értékének ötödrészével megtoldva lehetett kiváltani. Amennyiben embert ajánlottak fel az Úrnak (1-8), azt mindig meg kellett váltani.* Mit jelent ma mindez? Ne tegyünk…

Szerző: refdunantul  2014.06.21. 04:00 komment

Ezt a fejezetet a maga egészében nézzük. Szó van itt arról, hogy bőség, békesség és Isten mindenre elégséges jelenléte száll arra, aki Isten Igéjéhez engedelmesen igazodik (3-13); de szó van arról is, hogy a nyomorúság átkát kapja az engedetlen: szárazság és éhínség,…

Szerző: refdunantul  2014.06.20. 04:00 komment

Az embernek hat napon át kell dolgozni és azután pihenni. A földet is, amelyen éltek, hat éven át kellett megmunkálni, és azután a hetedik évben pihentetni.* Ezt követte a nagy örömünnep, a nagy elengedés éve. Minden hétszer hetedik évet követnie kellett egy olyan esztendőnek,…

Szerző: refdunantul  2014.06.19. 04:00 komment

Az ünnepek az Úr ünnepei. Ő rendelte azokat, Őrá mutatnak, de értünk vannak. Az ünneplés célja az, hogy megálljunk és letegyük a terheket; az Úrra tekintve hálát adjunk mindenért; valamint az Ő megváltó tetteire emlékezve erőt merítsünk a további, erő felett való úthoz,…

Szerző: refdunantul  2014.06.17. 04:00 komment

Vigyázva kell bánni a szent dolgokkal. Tisztátalan (3-9), idegen (10-13) nem közeledhet a „szent dolgokhoz”, és az Istennek felajánlott áldozat is csak hibátlan lehet (17-25).* Ne oldjuk fel ezt a szigorú elvárást azonnal azzal, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus magához engedte a…

Szerző: refdunantul  2014.06.16. 04:00 komment

A papi tisztséggel járó követelményeket fogalmazza meg ez a fejezet: nem érinthettek halottat, kivéve, ha legközelebbi rokonuk halt meg; házasságukban, családi életükben, ruházatukban, megjelenésükben rendezettnek kellett lenniük; ezzel is szemléltetve annak az ügynek a…

Szerző: refdunantul  2014.06.15. 04:00 komment

A gyermekek feláldozása idegen isteneknek: halálos vétek (1-5). A korabeli rémisztő, idegen kultuszon túl itt gyermekeink testi, lelki, szellemi, hitbeli épségéről van szó. Hányszor áldozzuk fel gyermekeinket, házasságunkat, családunkat; ma nem a „Moloknak”, hanem egy…

Szerző: refdunantul  2014.06.14. 04:00 komment

Isten szentségéből következik a mi szentségünk (1-2). Az Isten szentsége tökéletesség, a mi szentségünk tulajdonított szentség, azaz tökéletlenségünket használja fel az Úr az Ő képviseletére. Olyan ez, mint amikor a vászonra képet vetítenek, a kép nem a vászoné, de…

Szerző: refdunantul  2014.06.13. 04:00 komment

A 17-26. fejezeteket a Szentség törvényének nevezik. Isten szent, népe is legyen szent. A szentség azt jelenti, hogy az isteni rend életet szolgáló szabályai kényszer nélkül irányítják, betöltik az életünket. Az ószövetségi nagycsaládban több generáció, akár négy…

Szerző: refdunantul  2014.06.12. 04:00 komment

Ez a fejezet világossá teszi, hogy étkezés céljára is csak akkor vághatott le állatot bárki, ha véres-áldozatként a kijelentés sátrának bejáratához vitték azt, majd békeáldozatként elfogyasztották az állatot. A pap előtte a vért az oltárra hintette, a kövérjét…

Szerző: refdunantul  2014.06.11. 04:00 komment

Évenként egyszer meg kellett tartani ezt a nagy engesztelést Isten népe körében mindenkiért, a nép minden vétke miatt (29-34). Isten azonban az engesztelés kérdését egyszer és mindenkorra megoldotta Jézus Krisztusban, akiben azt is kijelentette, hogy Ő olyan Isten, aki, noha nem…

Szerző: refdunantul  2014.06.10. 04:00 komment

Katona koromban, a hadgyakorlaton napokig nem tudtunk tisztálkodni: testünk-lelkünk csak vegetált ebben az állapotban, valaki sorvadt, a többség agresszív lett. Elgondoltuk, ha még pár napig nem fürödhetünk meg, elevenen el kezdünk rothadni, testben-lélekben, miközben a bennünk…

Szerző: refdunantul  2014.06.09. 04:00 komment

Isten népe az egészséget és a ragályos betegséget sem önmagában értelmezte, hanem úgy, mint az Isten előtti tisztaság és tisztátalanság egy-egy fajtáját. Számukra csak Isten színe előtti élet létezett, azon kívül nem volt és nem is lehetett semmi. Ma ehhez képest hol…

Szerző: refdunantul  2014.06.08. 04:00 komment

A poklos betegség, többségét tekintve gyógyíthatatlan bőrbetegséget jelentett. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a tisztátalanná nyilvánítás az istentiszteletről való távolmaradást határozta meg. A fertőzésveszély miatt a közösségtől való távoltartás ebben a fejezetben sokkal…

Szerző: refdunantul  2014.06.07. 04:00 komment

A gyermek Isten áldása a Szentírásban, ezért nem a gyermekszülés tette tisztátalanná az anyát, hanem a szülés utáni vérzés, ez is kultikus értelemben számított tisztátalanságnak.* Igénk szerint más a kultikus, és más a hétköznapi tisztátalanság és tisztaság, vagyis aki…

Szerző: refdunantul  2014.06.06. 04:00 komment

Mi az Úr tulajdonai vagyunk. Ő szent, mi is legyünk szentek, mint ahogy a fürdőkád sem lehet gyakran száraz, mert akkor nem tölti be rendeltetését. A fürdőkád azonban önmagában soha nem lehet vizes, csak ha „felülről” beletöltik a vizet. Az ember önmagában soha nem lehet…

Szerző: refdunantul  2014.06.05. 04:00 komment

süti beállítások módosítása