Cirénei Simon minden ellenkezés nélkül átveszi a keresztgerendát és viszi azt. Óriási tévedés lenne azonban a kereszthordozó keresztyén típusát látni Simonban, hiszen Ő nem tudja, hogy mit visz, hogy miért viszi, egyszerűen parancsra cipekedik. Egy gerenda cipelésétől pedig senki nem lesz keresztyén. Azt azonban tudjuk a Márk 15,21-ből, hogy cirénei Simon Alexandernek és Rufusznak az atyja, akiket ismerünk a későbbi keresztyén gyülekezetből, amennyiben a Római levél 16,13-ban említett Rufusz és anyja ezekkel azonos család. Ezek szerint cirénei Simon házanépe később megtért, valóban keresztyénné lett. Pál az úrban kiválasztottaknak nevezi őket, hitüket dicséri. Az üzenet tehát az, hogy megyünk az életutunkon, váratlanul találkozunk Jézussal, feladatokat kapunk, amelyeket át sem látunk, miközben nekünk más tervünk lenne, és mégis át kell vennünk a „kereszteket”, tennünk kell a „nemszeretem” munkát. Aztán egyszer csak Isten megnyitja a szemünket. Övéi életében így cselekszik az Úr.

Jeremiás 51,41-64

321. dicséret

* Egy bizonyos cirénei Simon vitte Jézus keresztjét, Jézus után (26). Ez valójában a kereszt vízszintes szárát jelentette, a függőleges hosszabb keresztgerenda a helyszínen várta őket. 

A római katonáknak volt egy úgynevezett "robotos" joguk, megállítási joguk a helyben lakókkal szemben, amikor is dárdájuk lapos végével megérintették valaki vállát és felszólíthatták az illetőt, hogy vigyed a zsákomat, csomagomat. Az illetőnek egy mérföldet kellett vinnie a robotos jog szerint a rómaiak valamilyen terhét. Ha ezt nem tette, megverték, megbüntették az illetőt. Jézus Krisztus erre az úgynevezett robotos jogra hivatkozva mondja a Hegyi beszédben: "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Máté 5,41). 

Így ragadták meg cirénei Simont is, hogy vigye Jézus keresztjének vízszintes szárát. Ezt nem irgalmasságból tették a rómaiak, hanem azért, mert Jézus napok óta nem evett, egész éjszaka kihallgatták, már kimerült és miután Pilátus elbocsátotta, megkorbácsoltatta Jézust ólomgolyós és éles csontokkal felszerelt korbáccsal, melyek felszaggatták a mi Urunk testét. A római katonák nyilván látták, hogy kell valamit tenni, különben a kivégzésre ítélt előbb meghal, még mielőtt a vesztőhelyre ér.