Barabás valóban azt tette, amivel Jézust hamisan vádolták (19), hiszen Barabás egy római hatalom ellenes forradalmár volt, aki egy felkelés alkalmával gyilkolt is. Ő valóban ellenezte a császárnak való adófizetést. Itt értjük meg a helyettes elégtételt, hogy Jézus azt a terhet, vétket, bűnt veszi fel, amit Barabás, a „sokféle Barabás” követett el, azaz mi, sokféleképpen Isten és egymás ellen lázadók. A választás azóta is élet-halál kérdés: Jézus vagy Barabás? (18) Pilátus ebben a választásban enged a tömeg nyomásának, a tömeg enged a tömeghisztériának, miközben egymást hergelik fel, a főpapok pedig engednek saját irigységük és önteltségük hatalmának. Fontos tudni, hogy mégis Isten tartja kezében az eseményeket; Pilátus tehetetlensége (24-25), a tömeg dühe (18), a főpapok féltékenysége (13), és öntelt vallásossága ellenére is; még Barabás lázadása ellenére is. Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse ezeket, és a mai elveszetteket, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk (János 10,10).  

Jeremiás 51,20-40

320. dicséret

* Pilátus ártatlannak vallotta Jézust, és Heródes véleménye ebben megerősítette, ezért bejelentette, hogy elbocsátja (13-15). Pilátus még kétszer kinyilvánította azt, hogy Jézust szabadon szeretné bocsátani (20), meg is kérdezte a sokaságtól, mi rosszat tett ez az ember (22); majd újból kinyilvánította, hogy elbocsátja (22).

Pilátus ott téved, hogy kettős játékot játszik, miközben határozatlan; nemcsak ártatlannak vallja Jézust, hanem a tömegnek is kedvében akar járni, ezért Jézust a szabadon bocsátása előtt megfenyíti (16). 

Éppen ezzel a kettős játékkal, döntésképtelenséggel hozza magára a bajt, mert a tömeg az ünnepre való tekintettel Barabás szabadon bocsátását kéri, és követeli Jézus megfeszítését (23).