Ezek itt elől mentek, Jézus előtt (!), a könyörületért kiáltót „leintették”, és a már amúgy is Jézus körül buzgólkodókat hagyták beszélni. Hallgass el, ha te már Krisztus közelében vagy, ne beszélj annyit, ne buzogj, ne okoskodj állandóan, hogy meghalld azt, aki némán is az Úrhoz kiált. „Aki láthatóan elől megy”, annak felelőssége, hogy ezeket a Jézus körül buzgólkodókat intse le. Sajnos soha nem így van, elnyomjuk a könyörület kiáltását, mi, akik már az Úr körül vagyunk, az Ő ügyében elől járunk. De jó tudni, hogy Jézus Krisztus ennek ellenére meghallja a „koldus” kiáltását. Kiderül, valójában az Úr megy elől, leinti az ügybuzgókat, hogy hallja a valódi szükséget szenvedőt. Jézus Krisztus most parancsol, hogy vezessék Őhozzá a vak koldust (40). Urunk, köszönjük, hogy a lényeges pillanatokban Te vagy az Ura a helyzetnek, és nem mi, buzgó, előtted haladó kegyesek. Köszönjük, hogy ilyenkor ránk parancsolsz, hogy "szűnjünk meg” és hagyjuk hívő, önző magunk helyett a rászorulót középpontba kerülni.

Jeremiás 39

505. dicséret

* Akik elől mennek, könnyen leintik a másikat, még akkor is, ha a másik nagy nyomorúságban van, és könyörületért kiált. Nagy kísértés elől menni, mert észre sem veszi az ilyen ember, hogy közben leint másokat. Így van ez Jézus közelében is: akik elől mennek, leintik a többieket, még a vak koldust is. Ők úgy gondolják, hogy aki őket zavarja, az Jézust is zavarja. Ugyanakkor, aki elől megy, igenis köteles a rend érdekében leinteni azt, ami nem Jézus köré való, éppen azért, hogy a szívből jövő segélykiáltást meghalljuk. Hányféle hang zsong ma is az Úr körül, annyi okos, kegyes, buzgó ember mondja a magáét, és bizony ez a zűrzavar olyan sokszor elhallgattatja az igazán kiáltókat. Akik elől mennek, Jézus ügyét képviselve, felelős feladatuk az, hogy leintsék a Jézus körül sürgölődőket, hogy a mai „vak”, „koldus” Bartimeusok segélykiáltása hallható legyen.