Az Úri imádság után egy példázatban ad tanítást Jézus Krisztus az imádság meghallgatásáról. A példázatnak három szereplője van: a tapintatlan utas; ennek barátja, akihez az utas éjszaka váratlanul betoppan; valamint az utas barátjának szomszédja, akihez az utas barátja bekopog éjszaka kenyérért, hogy a vendéglátás törvényben előírt kötelességét teljesíteni tudja.* A barát szomszédja inkább felkel és kenyeret ad a hozzá fordulónak, nehogy az, egész családját felverje a zörgetésével. Mi is gyakran vagyunk tapintatlan utasok a másik életében. Ugyanakkor azt is gyakran átéljük, amit az utas barátja megtapasztal: kötelességem segíteni, sőt szeretnék adni, de nekem sincs, máshoz kell fordulnom, hogy segíteni tudjak; nem magamért, másokért fordulok „feljebb”, és másoknak sem luxusért „járok közbe”, hanem a mindennapi kenyérért, a feltétlenül szükségesért (8). A barát szomszédja, aki kényszerből ad, nem azonos a mennyei Atyával.** A példázat lényege éppen itt lelhető fel: ha mi gonosz létünkre tudunk adni a másiknak, még ha érdekvezérelten is, mennyivel inkább ad nekünk a mi mennyei Atyánk, ha kitartóan kérjük, hiszen Ő egészen más, mint mi (13). Ő olyannyira adott nekünk, hogy Önmagát adta érettünk!***

Jeremiás 22,1-12

421. dicséret

* Nem az éjszakai látogatás volt a meglepő, hiszen az akkori keleten éjszaka utaztak az emberek, mert akkor nem volt olyan meleg; inkább a váratlan látogatás a meglepő itt, mert az aznapi kenyéradag már elfogyott a barát házánál, a másnapit pedig reggel sütötték meg, így a meglepett barát nem tudott eleget tenni a vendéglátás akkori kötelességének. 

A barát szomszédja afféle keleti boltos lehetett, aki éjszaka is ott aludt a boltjában, és volt még kenyere. Ugyanakkor ez a boltos nem akarta, hogy a kopogással felverjék az egész családját, ezért adott kenyeret az éjszakai látogatónak. 

Az akkori keleten, a földön aludtak, többnyire egy szobában, az egész család, az ajtót reteszekkel zárták be. 

A vendéglátás kötelessége miatt, az utas barátja reggelig is kopogtathatott volna, ezért választotta a barát szomszédja a kisebbik rosszat, hogy felkelve, alvó családja fölött zörögve, a reteszeket felhajtva, zajt csapva, kenyeret adjon az utas barátjának. 

A három kenyér, három zsemlényi cipót jelentett; egy ember, egy napi kenyéradagját; tehát a mindennapit, nem valami luxust.

** … hiszen ez a szomszéd kelletlenül, jól felfogott érdekében ad.

*** Kérj bátran, és bízd az Isten akaratára annak megvalósulását, úgy lesz az jó mindenkinek (9-10). Ne csak magadnak kérj, és csak a szükségeset kérd, a „többi” megadatik; valamint ne csak kérj, hanem először adj mindig hálát.

Szerző: refdunantul  2014.11.01. 04:00 komment

süti beállítások módosítása