Jézus Krisztus követésének alapfeltétele az önmegtagadás, saját életünk elengedése (24), valamint a világ bármiféle kincsét megnyerni akaró indulat elengedése (25). Ne magyarázzunk bele semmit ezekbe a feltételekbe, csupán gondoljuk végig azt, amit szó szerint mond a mi Urunk. Ezeket a feltételeket alapul véve melyikünk a keresztyén? Pedig meg kell halnunk önmagunk számára, hogy aztán feltámadhassunk az új életre. (Róma 6,4). Aki a Jézus Krisztus követésében el tudja engedni a „dolgokat”, az kapja vissza annak többszörösét. Ez nem valami üzleti viszony, hanem maga a kegyelem. Imádsággal gondolunk azokra a keresztyénekre, akiket hitükért üldöznek és Jézus Krisztus neve miatt az életük is veszélyben van. Amikor Jézus Krisztus a keresztjeink naponkénti felvételéről beszél, akkor nem csupán a mindennapi gondjainkra utal, hanem ennél sokkal többre, az Ő önmegtagadó követésére; az Ő követésére, aki „az Isten Krisztusa” (20). Vagyis Ő nem egy önző, ideig való érdekeket kiszolgáló politikai messiás, hanem az emberi életet megváltó Úr.

Jeremiás 17,1-13

480. dicséret

* Aki ezt hallhatja, mint Péter, a Szentlélek által, az nem csak elengedi a dolgait, hanem megújul élete ebben az elengedésben, és gazdag életet él, minden körülmények között, az Isten dicsőségére, és sokak javára.