- 1. Kik azok a bűnösök, akiknek megfenyítéséről szól a zsoltár? Azokról van szó, akik Isten népe közül valók, és mégis istentelenül élnek (8). - 2. Ez az istentelenség elsősorban a gőgben mutatkozik meg, hiszen minden gonoszság az alázat hiányából fakad (2-7). Tartsunk önvizsgálatot, hányszor hangoskodunk, kérkedünk, beszélünk kihívóan, vígadunk felelőtlenül, ha jól megy dolgunk (3-4); nem törődünk az Úrtól kapott örökségünkkel és a rászorulókkal (5-6), nem számolunk igazán Istennel, még ha emlegetjük is a nevét (7-9). - 3. Az Úr kegyelme az, ha Ő megfenyíti gőgös-hívő életünket. Amikor Ő megjelenik ragyogva, megfizet gőgös tetteinkért (1-2): nem a másik gőgjéért, hanem a mi hívően magabiztos érzéketlenségünkért. – 4. De mindezt azért teszi, hogy megtanítson törvényére, rendjére, az életre, amely Isten dicsőségét, és szeretetben a másik javát is szolgálja, ám éppen ebben adatik az ember saját boldogsága is (12). Ő nem taszítja el népét, csak megfenyíti (14). – 5. A mai zsoltár szerint az Úr tudja, milyen hiábavaló az emberi élet (11) az Isten örök rendje nélkül, vagyis Isten áldó jelenléte nélkül; és milyen hiábavaló a hívő élet önhittsége, ridegsége, befogadó szeretet nélkül.*

Zsidók 8,1-5

94. zsoltár

* Egy prédikációban szíven ütött néhány mondat, miszerint Isten Igéje sokszor csak a „törvény” felől nézi az emberi életet, ez pedig csak egy szűk szelete az életnek. A mai zsoltár szerint azonban az Úr tudja, milyen hiábavaló az emberi élet (11) az Isten örök rendje nélkül, vagyis Isten áldó jelenléte nélkül. Akit az Isten bűneitől megváltott, megfenyített, de megoltalmazott (22), az többé nem lehet olyan, mint akik a törvényesség látszatát keltik, vagy bármiféle hazug látszatot.