Feljegyezték az útvonalat, amelyen Isten vezette őket az Ígéret Földje felé (1-49). Számukra minden hely SZENT HELY, mert Isten megváltó vezetésének színterei azok; még az engedetlen nép életében is, mert Isten kiválasztó kegyelme nem hagyta őket végérvényesen letérni a hazafelé vezető útról. Az egyház történetében is minden állomás, még a sok tévesztés ellenére is, ilyen szent hely: Isten kiválasztó és a megérkezés felé vezető kegyelmének dokumentuma. Az egyes hívő ember életének állomásai is ilyen szent helyek, így tekintsünk ezekre, örömök és szenvedések színtereire is.*

* Isten megparancsolja az Ígéret Földjére érkező népnek, hogy űzzenek ki onnan minden idegent, pusztítsák el idegen kulturális-vallási szokásaik nyomait (52), és sorsvetéssel vegyék birtokba a földet (54). Ha nem ezt teszik, az olyan, mintha fájdalmas tüskébe léptek volna, amit nem lehet a lábukból eltávolítani, és folyamatosan, kínzóan fáj (55). Nagy kérdés ezek után, hogy mit jelent a „tolerancia”, mert vagy én vagyok a hangsúlyos, vagy a másik kultúrája, szokásrendszere kilúgozza az enyémet (56). Ma ez történik Európában a keresztyénséggel. Jézus Kriszus úgy oldotta meg a kérdést, hogy nem innen nézte a világot: nem számít a „dominancia”, csak a szolgálat; de Isten gondoskodik az Övéiről, így, aki szolgál, az lesz mindenki között a legnagyobb. Innentől kezdve a „tolerancia” egy félrevezető fogalom. Isten mindenkitől a másik szolgálatát várja: ez a megmaradás egyetlen titka (János 13,14-17).

Az itt felsorolt állomások nem mindegyike azonosítható be, a régészeti kutatások folynak és egyre pontosabban rekonstruálható ez az útvonal. A főbb állomásokat azonban ismerjük: Egyiptom, Vörös-tengeri átkelés, Sinai-félsziget, Akabai öböl, Ecjón-Geber, Élat, Kádes, Edóm megkerülése, Móáb síksága. A lényeg azonban nem az útvonal, hanem a fenti üzenet!