A szent hajlékban az illatáldozati oltár arra emlékeztetett, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen. Ide csak Áron fiai és azok utódai léphettek be. Isten népe szent nép volt, ahol minden az Isten által szabályozott rendben történhetett, nem volt helye semmiféle engedetlenségnek.* Jézus Krisztusban szabaddá lettünk, közeledhetünk az Istenhez, senki sem illetéktelen.** Ez a szabadság azonban nem eltörli, hanem kiemeli Isten tökéletes rendjét. Szabadság nincs korlátok nélkül, a szabadság csak szigorú rendben élhető meg, mégpedig az Isten tökéletes rendjében. Ez a szabadság azt jelenti, hogy szabad Isten előtt élnem, szabad a másikat szeretnem, szabad az ellenségeimnek megbocsátanom, szabad a korlátokat figyelembe vennem, szabad minden kísértésre nemet mondanom, szabad nem feleselnem, szabad alulmaradnom, szabad veszítenem, szabad önmagamat megtagadnom a másikért.***

Efezus 5,1-20

234. dicséret

* Aki ezt nem vette figyelembe, az a szent Isten ellen vétett, legyen az a templomi rendtartás ügye, vagy a mindennapi élet bármely történése (1-5).

** Jézus Krisztus közénk jött, engesztelést végzett értünk, hogy megszűnjön a csapás, ahogy itt Mózes parancsára Áron cselekedett (12-13). Mindezt azért tette a mi Urunk, hogy a bűntől és haláltól szabadon élhessünk, közösségben Istennel, közösségben egymással.

*** Nem megy ez nekünk, Isten népének sem, még szolgaságban vagyunk. Jöjj, Uram Jézus, Te szülj nekünk szabad rendet (Jelenések 22,20).