A nép fél, jajveszékel, hergelik egymást, szidják vezetőiket: az Ígéret Földje bizonytalan, Egyiptom nehéz, de biztos volt, menjünk vissza a régibe, vissza Egyiptomba (4). Olyan ez, mint amikor Jézus tanítványai vissza akartak menni halászni (János 21,1). – Józsué és Káleb azonban szót kérnek! Vannak olyanok, akik ilyen helyzetben felállnak és szólnak, védelmükbe veszik az Isten ígéretét, szavát (5-9), pünkösdi bátorság ez. – Mózes azonban ennél is többet tesz, nem szól, nem vitatkozik, hanem könyörög a népért, noha jogos lenne az Úr haragja, bocsásson meg az engedetlen népének és ne vonja meg tőlük áldó jelenlétét (10-19). – Gyönyörű a fokozás, mert végül az Úr is megszólal (20-38): van bocsánat, ennek a népnek is, de az engedetlenség büntetését el kell hordozni ennek a nemzedéknek, mert ők nem, csak a gyermekeik mehetnek be az Ígéret Földjére. Bizony, adatik bocsánat, de amit ebben a világban elrontottunk, ellenkezve Istennel (34), annak következményeit ebben a világban hordoznunk kell.*

Efezus 3,14-21

   266. dicséret

 

* Akik ennek ellenére vakmerő gyorsasággal szeretnék jóvá tenni azt, amit engedetlenségük, ebben a világban már végleg elrontott, azok csúfos vereséget szenvednek (39-45).

Szerző: refdunantul  2014.07.28. 04:00 komment

süti beállítások módosítása