Aki Isten népének tagjai közül elmulasztotta a páska-ünnepet, azt ki kellett irtani a nép közül (13). Sokan kiközösítésre enyhítenék ezt a büntetést, lényegileg azonban a kiközösítés is egyenlő a halállal, csak az lassúbb, még kínzóbb. Szigorú szabályok figyelmeztetik az embert arra, hogy a szabadító Isten nélkül nem élhet, mert abba belehal. A kegyelmes Isten képe is megjelenik itt, hiszen az egy hónappal későbbi páska lehetősége azt jelzi, hogy az Isten tekintettel van az ember személyes és családi gondjaira; befogadja a jövevényt is, miközben vezeti népét az Ígéret Földje felé (15-23); de a megérkezés eltökélt követést kíván. Mi ebben az eltökélt követésben vagyunk hullámzók, ezért kell az Isten szigora, hogy az úton maradjunk; sőt Isten értünk megmutatott kegyelme sokszor éppen a velünk tanúsított szigorában lelhető fel! Mi egy idő után mindent elmulasztanánk, elfelejtenénk, elhagynánk; látjuk ezt a nagy szabadságban. Isten azonban nem enged, közbeszól, ha kell, odacsap, értünk!

2Korinthus 13

170. dicséret

 * A páska-ünnep megtartásának parancsa ismét elhangzik (2Mózes 40,17), mert az ünnepléssel kapcsolatban kérdések merültek fel, ezeket tisztázza ez a fejezet. Aki tisztátalanná vált, főként holttest érintés miatt (6), vagy akkor éppen úton volt (13), annak is meg kellett ünnepelni a páskát, egy hónappal később; a közöttük élő jövevény pedig megünnepelhette azt, velük együtt (14).