Az Istentől elszakadt embervilágon fokozatosan láthatóvá lesz valóságos állapota. A teremtett világ pusztul, fokozatosan démonizálódik a világ. „Alvilági” erők (2), mint valamiféle sáskák tarrá rágják az emberi életeket (3-4); és mint valamiféle skorpiók, gyötrik őket (5).* A skorpió csípése nem feltétlenül halálos, de gyötrelmes. Az embereknek mindenük megvan, de gyötrődnek, halni vágynak; szaggat a lelkük, az agyuk, ezáltal a testük; nincs kimutatható bajuk, és mégis valami halálosan nem jó, valami kibírhatatlan (6). A démonizálódás legtipikusabb jele, hogy itt minden harcra hív, nem számít a szemet csípő füst, sem a félelmetes sötét (2), sem mások fájdalma (10): itt mindenki csak magával foglalkozik. A démonizálódott, Isten nélküli embervilág festménye a sáskák ábrázolása. A sáskák olyanok, mint a harcra felkészített lovak, arany koronával, páncéllal, harapásra kész fogakkal, csábító sörénnyel, másokat leterítő farokkal; de arcuk emberarc (7-10). Jaj nekünk, Isten nélkül jaj nekünk, és ez még csak az első jaj (12). Jöjj, győztes, feltámadott Urunk, vedd birtokba ezt a világot, könyörülj, állítsd meg a pusztulást!

Jób 20

186. dicséret

* Ezeknek az erőknek eredete az ezékieli próféciából világos, mint csillag hullott alá egy bukott angyal a mennyből (1).

Szerző: refdunantul  2014.04.21. 04:00 komment

süti beállítások módosítása