Isten szava halk és szelíd (1Királyok 19,12), de soha nem erőtlen, hanem mindennél nagyobb hatalom. Ez a szelíd hatalom megérint; nem csak simogatva, hanem felrázva is. Ezt olvassuk itt. Az angyalok megfújják az ítélet trombitáit, és természeti csapások érik a szárazföldet, a vizeket, az égboltot. A természet felett „uralkodhat” az ember, de mindig tudnia kell, a világ Ura az élő Isten, az ember csak művelésre és őrzésre kapta azt. Elfelejtettük az Urat, félreértettük a feladatot, felelőtlenül uralkodni kezdtünk. Ezért, noha folyamatosan szól az Úr, egyszer csak megráz! A csapás azonban mindig harmadrészt érint, kétharmad rész kíméletet nyer. Ezek a csapások figyelmeztetések, megtérésre, megmenekülésre hívnak. Isten ítéletében ott van a kegyelme, amely kicsírázik és körülfogja az ítéletet. Ezek a csapások Isten világmegváltó tervének részei. Isten ítélete rádöbbenti az embert, hogy milyen kicsiny, és csak az Úrhoz menekülhet (Zsoltárok 11,1-2). Ürömmé tettük az életet, Isten azonban a feltámadott Krisztusban kinyilvánította, hogy örömöt akar. Ma is szól, megráz, ébreszt, hív! Mi kell még?!

Jób 19,21-29

356. dicséret

Szerző: refdunantul  2014.04.20. 04:00 komment

süti beállítások módosítása