Gondoljunk bele, mennyi tévesztés terheli az életünket, sőt a cél rossz, amire ráirányítjuk az életünket. Ez a bűn: céltévesztés; amelyből „halálos feszültségek” fakadnak. Az utolsó pecsét feltörésével megkezdődik a helyéről kimozdult világ megítélése. Isten ítélete azonban több annál, mint hogy megítéli a bűnt. Az ítélet valójában a világ Isten akarata szerinti helyreállítása, hogy végre újra érvényesüljön az Isten életet adó igazsága. Ezt az ítéletet imádságos csend előzi meg (1). Jó illatú füstként száll az Úrhoz a szentek imádsága (Zsoltárok 141,2). Ezt ne felejtsük el: az ítéletet a mennyben imádság előzte meg; a kificamodott embervilágért való imádság (3-4). Amikor a kificamodott végtagot helyrerántják, az fáj. Vannak olyan „romos házak”, ahol a régit alapig el kell takarítani, hogy felépülhessen az új. Erről van itt szó (5). Isten ítéletében ott van a kegyelme. Nagypéntek és húsvét így tartoznak össze, a kereszthalált követte a feltámadás. Trombitálj Uram (6), hogy összetörjön a régi és feltámadjon az új! Felfoghatatlan ítéleted és kegyelmed: a te Fiad tört össze, hogy mi gyógyulhassunk (Ézsaiás 53,6).

Jób 19,1-20

343. dicséret

Szerző: refdunantul  2014.04.19. 04:00 komment

süti beállítások módosítása