Mit tudunk meg itt az üdvözültekről? – 1. Ne legyünk szűkkeblűek, hiszen megszámlálhatatlanul sokan vannak az üdvözültek, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; megtisztultan, fehér ruhában és győztesen álltak ott (9). – 2. Az üdvözültek győztesek. Ez a győzelem az Istené, amit Krisztusban hozott el, ezért ez a győzelem nem a másik feletti győzelem, hanem a halál feletti győzelem; nem az ő győzelmük, hanem nekik ajándékozott győzelem. Az üdvözültek, hálaadó kiáltásukkal elismerik ezt, örvendeznek efelett, és nincs a szívükben bosszúvágy (10). – 3. Az üdvözültek bekapcsolódnak a mennyei istentiszteletbe, amely imádja az Istent. Leborulva elismerik, hogy minden az Istené (11-12). Ez a leborulás az emberi élet legnagyobb „kielégülése”; odaát ez már boldog tapasztalattá lesz. Az ember nyomorúsága éppen abban van, hogy minden más előtt leborulva keresi a kiteljesedést, és csak nő az űr és a baj. Ezzel nem becsülünk le semmit, ami itt „jó”, de belátjuk, hogy itt semmi sem maradéktalan, csak pótszer, ahhoz képest, amit az Isten adhat (16-17).* Nagypénteken megnyílt az ajtó az üdvösségre!

*  – 4. Az üdvözültek nem kiérdemelték az üdvösséget, de üdvösségüknek már a földön látható gyümölcse volt az, hogy szenvedést vállaltak; nem azzal, hogy elhordozták az emberlét mindenkire vonatkozó kínját; hanem ennél többet vállaltak, az Úr Igéjéért (14). Odaát mind az emberlét testi-lelki kínjai, mind az Úr Igéjéért vállalt szenvedések megszűnnek (16-17).