A félelem sok mindent elvégezhet bennünk (50). A lázadó Adónijjá félt a királlyá kent Salamontól, és megjuhászodott, bement a szent sátorba, és az előírt rend szerint bűnbánatot tartott, nyilván áldozatot mutatott be, és megragadta az oltár szarvát. A vele lévők is megijedtek, és hazamentek, szétszéledtek (49). Az Úr látja azonban a szíveket is, hogy valóban őszinte, szívből jövő-e a bűnbánatunk. Aki megragadta az oltár szarvát, az kifejezte, hogy megbánta bűneit, Isten megbocsátott neki, ezért az emberek is legyenek irgalmasak hozzá. Így ragadta meg a lázadó Adónijjá is az oltár szarvát. A királlyá kent Salamon megbocsát Adónijjának. A megnyert kegyelemmel azonban nem lehet visszaélni, ezért amikor Adónijjá újból lázadni próbál, az már az életébe kerül (2,25). Krisztus keresztje a mi oltárunk szarva. Az Ő keresztje alatt leborulni azt jelenti, hogy drága véren szerzett kegyelem részese vagyok, bocsánatot nyertem, de ez a kegyelem, nem olcsó kegyelem, nem lehet visszaélni vele: „… menj el, és többé ne vétkezz!” (János 8,11)

Lukács 10,21-42

  101. zsoltár

Szerző: refdunantul  2012.11.26. 04:00 komment

süti beállítások módosítása