Ismerjük a szituációt: kint szorongunk a műtő előtt, és várjuk a hírt, minden rendben van-e, él-e, felépül-e szerettünk? Nem lehetünk ott vele, ez az ő harca. Dávid sem lehet ott a harcban (18,5), de szorongva várja a hírt fiáról, Absolonról. Most nem népének győzelme érdekli; mindent felülír fiának állapota, aki ellene támadt ugyan, de aki mégiscsak a fia. Mit ér az élet a „magánélet” boldog rendezettsége nélkül; még ha sikeresek is vagyunk a világi terepen, és győzött is az általunk vezetett nép (7). Absolon kegyetlen véget ért! Dávid gyászol, de tudja, hogy az Úr igazságot szolgáltatott neki (31), parázna bűnei miatt. Lám, mennyien szenvedtek Dávid vétkei miatt. Hogyan tovább e rossz hír után? Mi már tudjuk a választ. Krisztusban jó hírt kaptunk. Minden történést eleve e hír fényéből szemlélve élhetünk meg. Persze fáj és meggyötör a rossz hír, de nem ejt kétségbe, mert Krisztus feltámadásának evangéliuma reménységre, vigaszra érlel.

Lukács 8,16-25

  500. dicséret

Szerző: refdunantul  2012.11.17. 04:00 komment

süti beállítások módosítása