Nagyon fontos itt a „beszámítani” kifejezés. Kétféleképpen lehet valamit beszámítani; bérként, mert jár, és ajándékként, noha nem jár. Az emberi rend gyakorlatában, normál esetben az első érvényesül. Az Isten rendje és cselekvése azonban egészen más, mint az emberé: Ő beszámít olyat is, ami nem jár. Ez az Ő kegyelme. Erre említi Pál apostol példaként Ábrahám és Dávid esetét, akiknek Isten beszámította azt, ami nem járt volna. Itt a hit tehát nem érdem, nem cselekvés, vagyis nem emberi teljesítmény, hanem teljes ráhagyatkozás az értünk cselekvő Istenre. Ma sincs más út, csak ez a ráhagyatkozás. Olyan ez, mint amikor a beteg ráhagyatkozik az őt hordozó ágyra; nincs is más választása, éppen ezért ez a ráhagyatkozás nem az ő teljesítménye, de mégis ez a ráhagyatkozás „megtartja” őt. A Szentlélek világosságában azonban ez az ajándék, mint egyetlen lehetőség „tudatosodik”, és lesz belőle gyógyulás, hűség, szeretet, hiteles élet, azaz Isten törvényének cselekvése. Boldog az olyan ember, aki mindezeket megtapasztalja (8).

5Mózes 6

234. dicséret